Kamarablog

Mennyi kreatív ember… A PM a gazdaság és a szaktárcák véleménye nélkül úgy döntetett a Parlamenttel, hogy a szakképzés márpedig adózzék. A baj csak az, hogy ha adózik, úgy nem lesz. Pont akkor nem lesz, amikor a magyar (tulajdonú) gazdaság egyik legfontosabb versenyhátránya az alulképzett munkaerő. Én értem, hogy bizonyos nemzetközi vállalati szektorban -hál’ Isten nem mindegyikben – elég a betanított munkaerő, s nem baj, ha sorban áll munkafelvételnél, esetleg bérelhető, – de a magyar kis és közepes cégeknek elengedhetetlen a jó szaki. Hogy miért segítik ennyien és ily nagyon a KKV szektort?…

Alig hogy az MDF kisajtolta a haláladó általános eltörlését – jó, csak mérséklését – ismét feltámadt, mint üzletrész örökösödési adó. Az unió programokat indít annak érdekében, hogy a különböző tagállamokban a generációváltást, a cégek továbbörökítését segítse, stabilizálja a KKV szektort. A magyar kamarai rendszer is bekapcsolódott, de arra nem számítottunk, hogy a magyar állam meg akarja ezt akadályozni. Kinek az érdeke ez az ötlet? Nem kell magyar kistőke? Nem kell magyar középosztály? Legyen mindenki nagyvállalti munkavállaló? Volt már kísérlet ilyen mértékű társadalom átalakításra, nem is oly rég.

Pécsett az elmúlt évben a városházi beszerzések 9,3 %-a került a helyi vállalkozásokhoz. Ez az arány Debrecenben és Nyíregyházán meghaladta az 54 %-ot. Nem kell ahhoz közgazdásznak lenni, hogy tudjuk, a város gazdagodik, ha az adópénz helyben forog, szegényedik, ha azt máshová viszik. Ha a helyi vállalkozásokra csak adófizetőként tekint a városháza, akkor a város egészét taszítja szegénységbe. Az EU 15-nél ezért polgármestereket kergetnek már vellával, a magyar „polgár” még nem is érti az összefüggéseket

A multinacionális kereskedelmi láncok megjelenése alapvetően átformálta a világon a tőke és jövedelem allokációt. A Harward Egyetem elemzése szerint azok a kis és közepes városok, ahol megjelentek, elkezdtek gyorsuló ütemben szegényedni. Miért? Kínálatukban alig van helyi termék. Koncentrált kapacitásuk miatt a kereslet egyre nagyobb hányadát vonzák magukhoz. Az adott térségben más szektorokban megtermelt jövedelem rajtuk keresztül egyre nagyobb mértéknban nap, mint nap kiszívásra kerül, és kis része valahol messze Távol-Keleten vagy évek óta raktározó Nyugaton kerül elköltésre. Nagyobb részéből koncentrálódik az a nyugati tőke, amely vagy felvásárolja majd az adott ország nemzeti vagyonát, vagy jó kamatért hitelez nekünk… Helyben alig költenek, még kévésbé beruháznak. A pénz eltűnik, megáll a helyi kapitalizáció, nincs gazdasági fejlődés, jön az elszegényedés. Biztos, hogy a rövid távú polgármesteri népszerűség megér ennyit?

Megbukik az egypólusú világ, egyre több ország gondolja úgy, nincs kedve dollár milliárdokkal támogatni az amerikai jólétet. Csakhogy a centrum-periféria egyoldalú kapcsolat igaz Európán belül is, ahol a 15-ök egyenlőbbek, és igaz hazánkra is, ahol a főváros az átlagos fejlettségi szint 220 %-át úgy érte el 15 év alatt, hogy a közösségi források gyakran 85 %-át maga élte fel. A vidék pedig mélyrepülésbe kezdett. A magyar átlagos fejlettség a vidéki teljes átlag alatti és a fővárosi átlagot messze meghaladó érték súlyozott átlaga… érdemes a válság igazi okaira figyelni. Meddig tartható ez az asszimetria? Ugyanezt tetten érhetjük szektorálisan is. A pénzügyi és adminisztratív szektor világszerte az ipar, a szolgáltatások és a mezőgazdaság termelékenység növekedésének egyre nagyobb hányadát szívja el, messze jobb életet biztosítva e szektor irányítóinak, munkavállalóinak. Lehet-e fejlődés ilyen tőke és forrásallokáció mellett?
Amíg a világon nem mozdulnak meg komoly erők a változásért, addig a magunk háza táján tegyünk rendet: Van mit tanulnunk:

http://www.forlong.hu/index.php?id=kreativitas_fejleszto_trening“>