Koromnál fogva annak idején még tiszteletemet kellett tennem a magyar tervhivatalban, a sok őrültség ellenére (miért , ma nincs?) is meg kell mindanom, országos szinten és a helyi adminisztrációban bizony nem akármilyen szakemberek dolgoztak a tervezés rendszerében.
Most azonban más szempontok alapján írom véleményemet. 1990-ben felszabadultunk, (legalább úgy mint 1945 április 4-én), és rá kellett jönnünk, egykori tervgazdasági “testvérünk” hatékonysága bizony köszönő viszonyban sincs az új “piaci” szövetségeseink hatékonyságával – legalábbis ami az országunk kifosztását illeti.
Kezdődött az eszetlen sok tanulmánnyal, máig sajnálom a nyugati titkos szolgálatokat és kormányzati ügynökségeket pl. a Phare program keretében hazafinanszírozott, (értsd ők saját hírszerző, tanácsadó cégeiknek fizettek) szervezett adatlopás feldolgozási kötelme miatt. Bár ilyen nyugisan és olcsón a világtörténelemben nem szereztek meg ennyi fontos műszaki, gazdasági, társadalmi (…és bizony személyi…) adatot!
Folytatódott az új tervszerű “felzárkóztatást” célzó pályázati rendszerekkel, amelyeket elnézve a képzett közgazdász már-már rosszat sejtett, valahogy az volt az érzése, ez bizony egyrészt a nyugati privatizőröket segíti, másrészt a korábbi versenyképes cégek, ágazatok (tervszerű) megroggyantását szolgálja. Ma már nem kell se képzettnek, se közgazdásznak lenni ahhoz, hogy ezzel szembenézzünk. Tervszerűen elvették piacainkat.
Aztán jöttek a nemzeti fejlesztési tervek. A sors valamilyen különös játéka folytán az EU és a Kelet-európai újsütetű politikusok szoros (értsd szoros) egyeztetésein valahogy mindig olyan célrendszerek, majd pályázati mechanizmusok alakultak ki, amelyek rendkívül hatékonyan tudták az új tagok még versenyképes rendszereit hátráltatni. Jelentős mértékben kaptunk pénzt állami betonra, semmire sem jó (tervező) állami ügynökségekre, (amelyeket már 1-2 év után nekünk kellett adóból fenntartani és finanszírozni) Nem jutott a gazdaság versenyképességére. Magyarország átalakult, egyre nőtt az eltartottak, és egyre csökkent a termelők létszáma. Eközben nyugati kézbe jutottak a korábbi állami monopóliumok – terszerűen. Így másodszor is segítettünk a növekedési problémákkal küzdő Nyugatnak, a keleti jövedelmek elszívásával konszolidálták magukat. (A versenyképtelenségre költhető agyonreklámozott “támogatási források” az így elszívott források töredékét teszik csak ki…)
A priorítások (brüsszeli sugások alaján) köszönő viszonyban nem voltak a hazai gazdasági versenyképességi érdekkel – tervszerűen. Tervszerűen olyan eszetlen bürokráciát építettettek ki a pályázati rendszerben Keleten, amely többszörösen meghaladja az egykori tervhivatalokét. Tervszerűen agymosáson megy át a sok huszonéves, ne gondolkodjon, mit is csináltatnak vele, csak “boldogítsa” a szerencsétlen pályázót minél tovább. Tervszerűen visszatartják a forrásokat és tervszerűen jogtalan adatszolgáltatásokat és “bírálatokat” produkálnak. Hátha addig kivérzik a delikvens.
Az iskola rendszer “támogatása” az addig igen sikeres oktatási rendszer sok-sok kísérleten keresztüli szétverését eredményezte, az egészségügy “támogatása” pedig a 8 ezer milliárdos piac nyugati magánosítását célozza.
Az infrastruktúra támogatása véletlen folytán csak Nyugat-Kelet irányú fejlesztésekre jutott, (miközben a környzetvédelemre hivatkozva olyan műszaki előírások jönnek Brüsszelből, hogy a nyugati árút csak nyugati kamion tudja Keletre vinni. A keleti konkurenciával nem sz…znak otthon, azonnal büntetik, letiltják, betiltják, letartóztatják.)
De ne panaszkodjunk, azért egyelőre minket, bennszületteket nem tiltottak le ezen autópályákról.
A munkaerőpiac megnyitásával gyakorlatilag az elöregedett nyugati polgárok okozta szakmunkaerő hiányt orvosolták, a versenyképes keleti melós és fiatal diplomás kinn termel jövedelmet. Sikerült harmadszor is “segítenünk” a Nyugatnak.
Bezzeg azon piacok megnyitásával nem siettek tervszerűen ahol nekünk volt előnyünk, de tervszerűen azonnal megnyittatták velünk azon piacokat amelyeken bulldózerként ronthattak be hozzánk. Öt:null
Az “Új (…) Magyarország” fejlesztési tervben ismétlődik ez a folyamat, előnyben minden ami nem versenyképes, ami nem a hozzáadottérték orientált, minden ami teherré válik egyhamar.
Egy közeli régióban pl. az állami ügynökség magára többet költött a kisvállalkozói támogatások technikai segítsége címén, mint amennyit a kisvállalkozóknak egyáltalán folyósított. A kamarákat 2000-ben eltávolították a fejlesztési tanácsokból, azóta a minisztériumi futottakmégek és a polgármesterek minden forrást a saját (“köz”…)pályájukra irányítanak. Az eu-ban kiemelkedő (bruhaha) hazai gazdasági támogatásról pedig kiderült, azt bizony a nyugati cégek kapták 94 %-ban. A hazai kisvállalkozóknak szánt pályázati forrásokból 8 Mrd felhasználatlan maradt, 180 %-os pályázati túljelentkezésnél…és átkerült a a “köz”(…) fejezetekbe. A kisvállalkozó támogatás intenzítás – biztos ami sicher – csak 50 %, az EU többi országában 65 %.
A több tízezres, iszonyú jól fizetett pályázati hazai bürokrácia csak Brüsszelnek akar megfelelni és vígan tesz a magyar érdekek ellen, rombolja a versenyképességünket. Folytathatnám a sort, de minek.
Anno az unió szerintem azért kezdett pájázatosdit játszani, mert ütős politikusainak és bürokratáinak halvány fogalma nem volt miképp lehet a kontinenst egyesíteni, miképp lehet az egységes paicot megteremteni. A vedd el a pénzt, és oszd (egy részét) ki másnak, hatalmat éa függést jelent. A tervgazdaságban is ez történt. Csakhogy a pótcselekvés vált uralkodóvá, és az EU valamikori schumanni eszméinek megcsúfolójává.
Nyilván mindez bekövetkezése és egymásra épülése kizárólag a véletlen műve, ha egyáltalán igaz - hiszen az igazságot a győztesek állapítják meg, a vesztesek elszenvedik.
Ne keress olvasó igazságot a fentiekben, mindez szemenszedett hazugság, hiszen a Nyugat csakis a szabadság, testvériség és egyenlőség eszméi alapján közelít hozzánk. Minden hazai közszereplő patrióta, csak hazájának él, és képes felfogni mit tesz, valamint tudatában van tettei következményeinek.
Minden más híresztelés alaptalan rágalom.
Magyarország, így szeretünk!
