2010. május

“Svájcba emigrált magyar tanárnő fia szájából hallottam, hogy amikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését. Persze bizonyítani akart, és összeállította a listát, amit izgatottan vitt a bemutatásra. Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni. Az értetlen arcot látva, jóindulatúan elmagyarázta:

• Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket ?
• Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk és a későbbi minőségi problémák kizártak.
• Ha nem, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani.
• Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket. Ha igen, jöhet.
• Végül felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban ? Ekkor hátra kell dőlni és behunyt szemmel, (esetleg egy rövid szunyókálás után) pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán – kell nekünk ez a sz.r?!”…

A magyar városok beszerzési kapcsán érdekes a mellékelt ábra. Sajnos a legtöbb polgármester még annak örül, ha helyi termékeket (de még magyart se…) egyáltalán nem forgalmazó multi kereskedők telepednek rá városára. A Harward egyetem tanulmány alapján Amerikában is e cégszegmens egy évtized alatt elszegényítette a közepes méretű városokat, a kicsiknek nem kellet ennyit várniuk.

Mindeközben az emberek (különösen hölgyek) gondolkodását oly mértékben deformálják filmeken, Mónika show-n és társain keresztül, hogy zombiként költik pénzüket gagyira, külföldi gagyira, segélyezve ezzel Nyugat-Európát de már Kínát is.  Hiába, mi magyarok mindig híresek voltunk segítőkészségünkről. Egy zavar, mi ezt így hívjuk, – de vajon miért nevetnek ők a mi “hülyeségünkön”?

A magyar EU integráció végre benavigálta országunkat ajrópába.

Részesülünk a magas kulturából, jólétből, biztonságból, a kockás uborkából, az EU szabályokból – és az esélyegyenlőségből.  Szelektíven. Ki így, ki úgy – attól függően jó sorsa mikor sodorta az unióba, és történelmi öröksége, érdekszövetségei mire jogosítják fel: a szabályok alkotására, avagy betartására.

Besenyő, tatár, török, Trianon, Moszkva, egyszóval mi az utóbbi táborba sorolódtunk, jogunk van csendben maradni, szolidarítani, a számunkra hátrányos szabályokat 150 %-ra betartani, jogunk van megköszönni mindazt a jót, amiben a Nyugat részesít minket barbár keleti pórnépet.

Jogunk van megtanulni új magasztos emberi értékeket, jogunk van ezeket magunk által finanszírozott hivatalokkal – nyugati instrukciók alapján – magunkkal betartatni.

Jogunk van többet dolgozni, kevesebbet keresni, jogunk van a GDP 10 %-át (legálisan, s újabb 10 %-át illegálisan) a Nyugatnak átengedni, jogunk van részt venni a Nyugat háborúiban, jogunk van abban meghalni, jogunk van Nyugaton lépten nyomon hátrányos megkülönböztetést elszenvedni, de jogunk van mosolyogni hozzá.

Jogunk van közel 80 %-ban átengedni a nemzeti vagyont.

De nincs jogunk a magyar nyugdíjasnak (aki a német nyugdíj tizedéből él) olcsóbban adni a termál fürdő belépő jegyét.

Tanulj barbár, tanulj.

Az istenek világában Zeus bika képében ragadta el a neki tetsző fiatal Európát. Manapság a bikaként őrjöngő görögök kívánják el valahova nekik nem tetsző, öregedő matrónát. Anno a görög kultúra valóban meghódította az akkor ismert világ nagy részét, a szicíliai görög városoktól Indiáig a görögök voltak az akkori globalizáció vezető ereje.

De mi maradt a régi dicsőségből? Emlékszem megfejthetetlen csoda volt sokunk számára a görög jólét, hiszen ott járva alig láttunk dolgos embert, – és nem a hegyi görög falvak kávéházban pipázó férfiaira és a földeken kapáló nőkre gondolok elsősorban. A városokban kávézó köztisztviselők, sztrájkoló állami alkalmazottak, a magyar tempónál is jóval lassabb, évekig húzódó építkezések egyre unalmasabb látványa fogadta a külföldi turistákat.

Csoda, hogy éltek, – jól éltek. Mint minden bili, ez is kiborult tartalmával a szőnyegre. Ezt az ellentmondást évtizedekig amerikai forró tőkével finanszírozó görög állam, csak mérleg hamisításokkal rejthette el a valóságot a nagyvilág elől (…bár megjegyezném ezt annyira sem hiszem el, mint azt, hogy az amerikai kormány nem tudott a WTC elleni merényletről…)

A nyugat eltűrte, finanszírozta (biztosan egy kicsit vissza is szedett belőle) a görögök jólétét, csak a görögök EU támogatása 13 szorosára rúgott a magyarénak… Gyertek görög felebarátaim az euro zónába, - kuss legyen Kelet-Európa.

Amikor kitört a világválság, az egész Nyugat azt szajkózta, Úristen ezek a Kelet-európaiak bedöntik a kontinenst, olyan pocsékul teljesítenek! Láss csodát mégis mely országok produkálnak elképesztő hiányokat: Görögök, olaszok, spanyolok, portugálok. Az unió által évtizedek óta kiemelten támogatott országok. (Gondolkodjunk már el később kicsit majd az unió rendszerén, ajánlom a szovjet tervhivatalos írásunkat e blogról hozzá… http://blog.pbkik.hu/2010/02/eu-palyazat-avagy-a-szovjet-terhivatal-reinkarnacioja/ )

Mindezt úgy, hogy a fejlett nyugati országok elsősorban Kelet-Európát rabolják le poltikiai és tőkerejükre támaszkodva, hazánkból évi 5000 milliárdot kitalicskázva. Nem csoda, hogy van miből most visszahitelezni akár nekünk, akár a görgöknek. Kamatos kamattal megint csak a Nyugat jár jól, munkánk egyre nagyobb hányadából a nyugati polgár él meg nem rosszul.

Lehet, hogy mégis a görögöknek volt igazuk?  Előbb ismerték már a metodust, “ezt nektek, inkább nem dolgozunk” felkiálltással tiltakoztak az igazságtalan gazdasági világrend ellen! Kemény fiúk: 53 évesen nyugdíj, az utolsó havi bér 80 %-a a nyugdíj, átlagosan ledolgozott napi 3,2 óra munka, állami alkalmazottak 13. 14. havi bére, és kávépénze… no meg min. fél évi prémiuma. Sorolhatnánk.

Mi másképp csináltuk, amikor a kilopott pénzek visszahitelezése kapcsán elviselhetetlen adóssághegyek tornyosultak, négyévente jöttek a megszorítások, facsartunk egyet a dolgozó népen. A megszorításokból származó bevételek pedig ugye a dolgok rendje szerint legalább fele részben Nyugatra áramoltak. Nem állítom, hogy csak ez az oka nyomorunknak, a hazai, politikai elit szimbiózisban pusztította az országot a nyugati (finánc és kereskedelmi és állami monopolhelyzeteket megszerző) tőkével, de állítom a problémák 90 %-a a Nyugat “demoktarikus, az egyenlőségre, testvériségre” épülő rendszerére vezethető vissza. (Elfelejtették megmondani, ők mindig egyenlőbbek lesznek.)

A görög probléma évtizedes probléma, nagyon úgy tűnik azért lett ekkora hiszti körülötte, mert a nemzetközi pénzvilág, most éppen így juthat egy kis extraprofithoz. Csakhogy mélyen tisztelt uraim, mindez virtuális világ, és minden ilyen akció a Föld gazdaságát és a civilizációt löki a káosz és az anarchia felé. A most realizált virtuális vagyon csak az a része élvezhető, amelyet maguk most luxus fogyasztásra költenek, a többi, a kirobbanó háborúkkal, járványokkal,a nemzetállamok a közigazgatás, az egészségügy összeomlásával semmivé lesz, maguk is oda kerülnek, ahova áldozataik.