Pályázó és a pályáztató hatóság nincsenek egy súlycsoportban
Megjelenik egy pályázati kiírás, jelesül egy Dél-dunántúli operatív program keretében. Megjelenik február végén… és március 31-i beadást tesz kötelezővé.
Pályázatot az elektronikusan kitölthető ún. kitöltő program segítségével kell elkészíteni. A kitöltő program március 31-én még sehol. A pályázati határidő lejár, csak az tud pályázni aki csal-lop-hazudik, merthogy a minimális peremfeltétel, azaz a beadhatóság alapfeltétele hiányzik.
Április másodikán megjelenik a közlemény, miszerint árpilis 30-ra módosult a határidő. Két nappal a lejárt határidő után szíveskednek közölni az információt.
Pályázó nem tudja, melyik ujjába harapjon. Nevessen, avagy sírjon. Most dolgozik tovább, készíti a pályázati anyagot és bízik a pártatlan szakmai bírálatban. Jól teszi?
Te például mit csinálnál?
Ameddig a vállalkozások, intézmények az üzleti terveikben kénytelenek üzemszerűen betervezni a pályázati pénzeket, addig nem tekinthető normálisnak semmiféle pályázati, pályáztatási gyakorlatnak.
Egyszerűen a korrupció melegágya, a klientúra-építés mocskos eszköze, a pártkatonák (színtől független) korzója.
Ne értse félre senki; a pályázatokra bizonyos esetekben szükség van, szükség lehet, de gazdasági működést erre alapozni…?