M6 autópálya
Április 1-től – és ez nem tréfa – torzóként, de működik az M6-os autópálya. Az ember élete olyan rövid, hogy néha érdemes számot vetni azzal, mit akart elérni, és abból mi valósult meg.
1997 június 23-25 között zajlott Helsinkiben a Harmadik Összeurópai Közlekedési Konferencia, amelyen a közlekedési miniszterek között komoly vita alakult ki a kontinens Észal-Dél irányú közlekedési korridorjairól. A vita lényege az volt, a nyugati országok minél nyugatabbra, a keleteik pedig saját területükön szerették volna látni a hiányzó közlekedési kapcsolatokat. Persze, komoly érdekek mozogtak, a Nyugat a szokásos szolidáris hozzáállásával kizárólag árucikkeinek keleti exportját segítő folyosókat támogatta, míg a keleti országok – azóta sem volt ilyen egyetértés – az egymásközti, alig 2-3 %-os külkereskedelmi forgalmuk növekedését, és a szovjet abszolut függést felváltó nyugati abszolut függést szerették volna oldani – egy kicsit…
A konferencián végül is a Gdansk-Lodz-Pozsony-Budapest-Pécs-Szarajevó-Ploce nyomvonal győzött, összekötve a Keleti tengert az Adriával. Ennek Budapesttől kezdődő szakaszát nevezték el V/C korridornak, amely a Kijev-Trieszt V. főkorridor leágazása. (V/B a Rijekai leágazás)
Érdekes módon a konferencia kishazánkban vajmi kevés visszhangot váltott ki, persze az akkori közéletben alap priorítás volt értékeink, tudásunk szívós nyugati irányú kiárusítása, politikusaink rosszul érezték magukat ha eltelt egy hónap alázatoskodó vizit nélkül valamely úniós országban. Úgy féltünk az oroszoktól, hogy beleszaladtunk a nyugat kar(d)jába…
Vissza a témához: A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara hozzájutott a dokumentációhoz, és horvát partnereivel folytatott tárgyalásain is előkerült a korridor, amely miatt azonnal kezdeményezett a térség országgyűlési képviselői és az illetékes tárca felé, hogy e döntés – no persze a végrehajtása – óriási segítséget adna a folyamatosan negatív kormányzati döntéseket, és a délszláv háborút elszenvedő régiónak, bekapcsolva hazánk jelentős térségeit a nemzetközi vérkeringésbe. Nem sok visszhangra találtunk, két képviselő, Wekler Ferenc és Szili Katalin viszont azonnal az ügy mellé állt.
Ezzel párhuzamosan a kamara megszervezte a Duna-Dráva-Száva Eurorégiót, amelyben a magyar, horvát és bosnyák megyék, zsupánságok, kantonok, az érintett nagyvárosok Pécstől Tuzláig, számos kisebb településsel együtt, valamint a térség kereskedelmi és iparkamarái vállaltak alapító szerepet. Az eurórégió központi témájává az V/C korridort, illetve annak gazdasági hasznosítását tették. Rengeteg kezdeményezés, egyetemi, tudományos munka, gazdasági, civil és önkormányzati kapcsolat, projekt jött létre ennek következtében az elmúlt évtizedben.
No de térjünk vissza az M6-oshoz. 1998. február 22-én Szekszárdon az érintett magyar polgármesterek önkormányzati társulást hoztak létre az M6-os megépítésének elérésére, majd 1998. február 25-én ugyancsak Szekszárdon Duna Híd konferenciát szerveztünk.
(Kevesen tudják, de 1907-ben épült az utolsó nem fővárosi Duna híd, és ebben az időszakban katasztrofális, akár 2-3 órába tellő volt a leromlott dunaföldvári, és bajai hídon az átkelés. Higi elnök úr kezdeményezésére, a kamaránk szervezésében a földvári hídon a Dél-Dunántúl és Dél-Alföld polgármesterei, kamarai elnökei hordót gurítottak át, a nem létező vidéki Duna hidak virtuális avatására. Milyen Magyarország? Ez keserű-humoros akció érte el végre a fővárosi politika ingerküszöbét, elkezdődtek a híd tervezések…)
1998 március 4-én a jogi lehetőséggel élve, megalakult az M6-os és M56-os Út és Környezete Regionális Területfejlesztési Tanács, amelyen a fejlesztési tanács elnökének dr. Wekler Ferencet, társelnökének dr. Jánosi Györgyöt, alelnökének dr. Síkfői Tamást választották. Eindult a lobbi és a szakmai munka is.
1998. március 30-án Lotz Károly közlekedési miniszter arról tájékoztatta már a tanácsot, hogy elindítja az M6-os fejlesztését, a helsinki döntésnek megfelelően.
1998. április 3-án már Lotz Károly és Zeljko Luzavec miniszterek Mohácson együttműködési megállapodást írtak alá a tervezés összehangolásáról és a határmetszési pontról.
1998. május 3-án megjelent az M6-os megépítésével foglalkozó első tanulmány, majd a kormányváltást követően,
1998. szeptember 23-án Budapesten Katona Kálmán miniszter tájékoztatta a tanács vezetőit arról, hogy rendelkezésre állnak a fejlesztés forrásai.
1999. január 29-én Pakson a Váti, a FŐMTERV és az UNITEF szakértői a fejlesztési tanácsülésen ismertették az M6-os hatástanulmányait.
1999. január 19-én Rácalmáson megállapodtak a nyomvonal menti érintett országgyűlési képviselők a lobbi összehangolásában.
1999. február 23-án Eszéken zajlott a minisztériumi és fejlesztési tanácsi vezetők részvételvel a határmentszési pont konkrét kijelölése.
A fordulat:
1999. március 11-én Budapesten bejelentik, az M6-os lekerült a napirendről…
1999. március 23-án országgyűlési interpelláció nyomán a miniszter megígéri, felülvizsgálják a negatív döntést.
1999. április 26-i kormányülésen elfogadják a 10 éves gyorsforgalmi úthálózat fejlesztési programot, amelyben ismét szerepel az M6-os.
1999. június 23-án Pécsett nemzetközi konferenciát szervezett az M6-os fejlesztési tanács, és az eurorégió az V/C korridor fejlesztések összehangolására.
1999. októberében a Parlament elfogadta a területfejlesztési törvény módosítását, amely következtében a regionális fejlesztési tanácsokból száműzték a gazdasági érdekeket képviselő kamarai delegáltakat, őket minisztériumi delegáltként fellépő helyi pártkatonák foglalták el, – és megszüntették a programfejlesztési tanács intéményét…
1999. decemberében elkészült a Kopint-Datorg tanulmánya, amely a térség lakosságának és vállalkozóinak véleményét mérte fel az M6-os fejlesztésével kapcsolatban.
2000. január 1-én hivatalosan is megszünt a fejlesztési tanács, Pécsett.
Nyílván csak kiragadni tudom jegyzeteimből és a megmaradt dokumentációkból a lényeget, tény, katartikus élmény volt szervezni, megélni azt a sokrétű összefogást, amely elindította a Dél-Dunántúl számára oly fontos közlekedési fejlesztést. Elértünk odáig, hogy meghatározásra került a nyomvonal, és megkezdődött a kiviteli tervek elkészítése. A fővárosi hatalom másképp döntött, és ez sokba, nagyon sokba került a régiónak. Nem baj, ha emlékezetünket – egy pillanatra megállva a munkában – néha meghosszabbítjuk az írásos dokumentációk átlapozásával – míg az M6-os avatásán a meghívottak ünnepelnek. (sajtó meghívó mellékelve)khem_meghívó_M6_M60_20100329 (5)
Kik is dolgoztak anno?
- Az összes érintett megyei területfejlesztési tanács,
- 9 minisztérium szakértői, vezetői,
- valamennyi érintett megyei kereskedelmi és iparkamara
- önkormányzati fejlesztési társulások vezetői a nyomvonal mentén
A mai napig szervezőként és egyszerű polgárként is hálás vagyok az M6-os megépítését elérő szakembereknek, önkormányzatoknak, polgármestereknek, kamarai vezetőknek, sőt még a politikusoknak is, azért a kemény 3 évért. Nélkülü(n)k nem lett volna M6 2010-ben…
Köszönöm a linket. Én is ott voltam, és büszke vagyok rá. sokat dolgoztunk a nyomvonalon, mik a műszaki lehetőségek, mik a települések érdekei, hogy lehet ezeket összehangolni, a településfejlesztési tervekkel összhangba hozni. Nagy munka volt, szép munka volt. Igaz minet most nem hívtak übnnepelni, de az is igaz, nem mi tudtuk befejezni. Megvan, ez a lényeg.
Tudom nem sokat ér , és nem olvassák majd rongyosra ezt a hozzászólást.
Magáról az történettről nagyon sokat tudok , mert Wekler Feri mellett dolgoztam a Mecseknádasdi Önkormányzatnál.
Én a magam nevében KÖSZÖNÖM Nektek azt a sok lobbi és egyéb tevékenységet , amit azért tettetek , hogy áprilistól autópályán juthassunk el a fővárosba , és Európába.
Makk Károly / karcsifater/
1997 – 2010 = 13 év!
13 év eszeveszett aktatologatás kellett ahhoz, hogy elkészüljön az, aminek már el kellett volna készülnie.
Mindig megdöbbenek a vízfejek felelőtlenségén.
Elgondolkodom azon, hogy déli szomszédaink – egy rettenetes polgárháborút követően – mennyire intenzíven fejlesztik az autópálya-hálózatukat. Nem az íróasztalokon, hanem köveken, hegyeken át.
És köszönet azoknak, akik a széllel szemben is mertek, akartak, cselekedtek!
javaslom, ha elkészül az autópálya és át is adják – ezek szerint a kezdeményezők jelenléte nélkül ????- akkor tartsunk megemlékezést azok emlékére, akik a 6-os úton és a 61-es úton haltak erőszakos halált közlekedési balesetekben. Ha egy hivatásos katonát lelőnek valahol -aki azért ment oda,hogy harcoljon és lőjön és reá is lőjenek- hősi halottként tisztelünk ( és ez ellen persze semmi kifogásom nincs) akkor az is megérdemli ezt, aki többnyire munkája elvégzéséhez -többnyire teljesen feleslegesen — közlekedett Bp. és Pécs között mikor meghalt. Félek, ha mindenkiért aki 1990 óta ezeken az utakon halt meg vagy változott meg az élete egy baleset miatt, gyújtanánk egy gyertyát 100 méteren nem lenne elég a sávszélesség….
Köszönet mindazoknak akik akár egy szalmaszálat odább tettek az ügy érdekében, hát még azoknak akik napokon , hónapokon, éveken át küzdöttek azért hogy biztonságosabban utazhassunk mi is és gyerekeink is.
Gondolom, azon, hogy ki vágja át a szalagot, baromi nagy veszekedés volt. A régi forgatókönyvek a váratlan politikai változások okán használhatatlanná lettek. Az átadás időpontja – a választások előtti napok – feltétlenül gondos tervezésre utalnak, mármint műszakilag
Nem csoda, hogy így, a lényeg, vagyis az átadás előtt a kutya sem gondolt a kamarára. Ugyanis a kamara nem szavaz. (Csak a tagjai.)
[...] This post was mentioned on Twitter by Bognár László. Bognár László said: Kamarablog » Blog Archive » M6 autópálya http://goo.gl/MvJ4 [...]
Mindenkinek maga magával kell elszámolnia. Tegye meg, amit lehet, a többi nem számít. Ugyan kinek imponál a sok exhibicionista bürokrata és poltikus? Maximum méla undort érzek irántuk.
Kesu, igazad van, évekig nem volt olyan hét, amikor ne lett volna halálos baleset a 6-oson. Hányszor álltunk dugóban, beszorulva, várva a helyszínelés végét? Hányszor próbáltunk menekülő utat találni? A sors különös fintora, hogy polgármesterünk is az áldozatok között van. Vajon jelentett-e vallamit az ő balesete? Szerintem Budapest számára mi nem számítunk. Csak a pénzünk kell.
Miért nem állítunk együtt az Aperhez egy kopjafát, vagy emléktáblát, a meghalt pécsieknek? Én beszállnék pár ezer forinttal! Vélemény?
pontosítás szükséges. A Közlekedési hatóság kifogásai miatt a pálya nem lesz átadva…..szót se érdemel.
Egyetértek hat6óssal, azazhogy inkább én köszönöm az egyetértését. Én is benne vagyok a kopjafa állításában akár pénzzel is, és szervezéssel is. H valaki még csatlakozik, akkor szépen meg is tudjuk ezt mi magunk oldani ! Nincs kire várni , aki egyetért segítsen toborozni! nevem címem a szerkesztőségben.