Egyszeri Lány esete a hatósággal …
Történt egyszer, hogy Egyszeri Lány nagyot gondolt, és vásárolt egy személygépjárművet. A gépjármú újszerű állapotú, kevés benne a kilométer, tiszta, és még sorolhatnám az előnyeit, ám nem erről szól a történet.
Az adásvételi szerződés aláírása egy tetszőleges hónap 2. napján rendben lezajlott, a papírok átadása már éppen lezárult volna, amikor is Egyszeri Lány kérdezett egy merészet: hát a törzskönyv? Az eladó – jóhiszemű, kedves idősödő hölgy – nem igazán tudta, hová is tette, amikor annak idején megvásárolta. Kereste is két napig, ám nem lett meg. Veszélyes dolog ez a tavaszi nagytakarítás! Sebaj, el kell menni a területi okmányirodába, ahol is felveszik a jegyzőkönyvet a törzskönyv megsemmisüléséről/eltűntéről. Ez így is történt, tetszőleges hónap 5. napján. A történet ezzel véget is érhetne
…De nem ér, mert a törzskönyvet arra felé köröztetni kell, ami csak egy hét elteltével jelent meg a Magyar Közlönyben. (Én nem tudom, mert sosem voltam törzskönyv, pláne nem elveszett, de abban biztos vagyok, ha az lennék, nem a Magyar Közlönyt olvasgatnám, hogy keresnek-e.) A körözés pedig 15 napig tart. Aztán lehet csak átíratni az autót. Miután három hétig az ő szabályaik szerint játszottál, és türelmesen vártál, azt is hihetnéd, hogy akkor most visszatért minden a rendes medrébe, és van 15 napod elintézni az egészet. De hogy mekkorát tévedsz! Mert persze jön a levél az okmányirodáról, amiben tájékoztatnak, hogy mikor jár le a körözés, továbbá arról, hogy a lejárattól számítva 3 egész munkanap rendelkezésedre áll, hogy elintézd a dolgot. Nem 15, de nem ám! Mindössze 3. Különben – mert az okmányiroda, és a rendszer nem ismeri ám a tréfát – kivonják az autót a forgalomból! Zseniális! Ha pedig te éppen nem tudod átvenni a levelet a határidő előtt (mert például külföldön vagy, rosszabb esetben kórházban, vagy akárhol, vagy csak éppen nem tudsz elszabadulni a munkahelyedről), akkor bumm!
Na, Egyszeri Lány ezek ismeretében, és ennek megfelelő lelkiállapotban fáradt be az okmányirodára. Mindenre fel volt készülve. Arra, hogy kiabálni kell, arra, hogy asztalt borogat, szóval mindenre. Az ügyintéző azonban kellemes csalódást okozott. Kedves volt, és segítőkész, és nyugodt maradt. Egyszeri Lány ekkor döbbent rá, hogy nem az emberekkel van a baj, hanem a rendszerrel.
